Varga Géza írástörténész életrajza
Család, iskola, tevékenység
1947-ben született
Biharkeresztesen, református parasztősök leszármazottjaként. 1945 és 1950
között a tágabb rokonsága három ártatlan és derék tagját ölte meg a hatalom.
A Szabó József
Geológiai technikumban érettségizett, ezt követően öt felsőfokú képesítést szerzett
számítástechnikai és társadalomtudományos területeken (a Miskolci BölcsészEgyesület Nagy Lajos Király Magánegyetem magyarságtudomány szakán a korábbi
tevékenysége és a könyvei elismeréseképpen kapott oklevelet). Geológus technikusként és
számítástechnikai munkakörökben dolgozott állami nagyvállalatoknál, például az OKGT-nél és az Alutrösztnél.
Felesége, négy
fia és hat unokája van.
1. ábra. Varga Géza előad a Bolyafészekben
1965-ben két
hétig volt előzetes letartóztatásban államellenes izgatás előkészületének
vádjával (bár a BTK-ban nem volt ilyen bűncselekmény). Két társával a Gellért-hegyi Szabadságszobor előtt álló szovjet harcos szobrának
felrobbantására és röpcédulázásra készültek. Mivel az ügyész ezt nem tudta bizonyítani, vádemelésre nem került sor.
Újításként egy
térképrajzoló és készletszámító programot készített a krígelés módszerének alkalmazásával
az Alutrösztnél, bauxittelepek készletének kiszámítására és ábrázolására.
Kifejlesztette
és kötetben kiadta a „DQ” szoftvergyártási technológiát, amelynek árbevételéből
családi házat vett Budán.
2. ábra. Az általa működtetett veleméri Cserépmadár szállás utca-házszám táblája
Az elmaradt
rendszerváltás óta számítástechnikai és rovológiai szakíró, tucatnyi kötettel. Nyaranként szállást ad ki turistáknak az Őrségben: http://www.cserepmadar.hu és http://www.csinyalohaz.hu ahol néprajzi-írástörténeti
kutatótáborokat és tudományos konferenciákat szervez, előadásokat tart és
Sindümúzeum néven magyar jeltörténeti kiállítást működtet.
A Cserépmadár szállás portáján 2017-ben felállította Hankó Péter geológus technikus és szobrászművész Onogesius-szobrát. http://velemer.kornyeke.hu/onogesius-szobor-velemer A szobrot Joó Katalin és pilisi tanítványai avatták fel étel- és italáldozatot bemutatásával.
3/b. ábra. Tárlatvezetés a Sindümúzeumban Joó Katalin tanítványaival
A Cserépmadár szállás portáján 2017-ben felállította Hankó Péter geológus technikus és szobrászművész Onogesius-szobrát. http://velemer.kornyeke.hu/onogesius-szobor-velemer A szobrot Joó Katalin és pilisi tanítványai avatták fel étel- és italáldozatot bemutatásával.
3/a. ábra. Az Onogesius-szobor a veleméri Cserépmadár szállás kertjében
3/b. ábra. Tárlatvezetés a Sindümúzeumban Joó Katalin tanítványaival
Közel öt évtizede kutatja a székely rovásírás
eredetét s a véle összefüggő tudományterületeket.
1992-ben
írástörténeti előadássorozatot indított. Ennek kereteként Simon Péterrel, Forrai Sándorral és
másokkal megalapítja a Nap Fiai alapítványt. Később Írástörténeti
Kutatóintézet néven http://ikint.uw.hu
tudományos műhelyt teremt az írástörténeti kutatások összefogására.
A kutatásban többek között együttműködik Götz Lászlóval, Simon Péterrel (ELTE), Nemetz Tiborral (MTA), Püspöki Nagy Péterrel (ELTE), Nagy Zoltánnal (Savaria Múzeum), Ferenczy Istvánnal (Kolozsvári Történeti Múzeum), Csupor Istvánnal (Néprajzi Múzeum), Szekeres Istvánnal, Varga Csabával, Érdy Miklóssal, László Gyulával (MNM), Erdélyi Istvánnal (ELTE), Kiszely Istvánnal (MTA), Bakay Kornéllal (ELTE, Miskolci Bölcsész Egyesület), Forrai Sándorral, Szabó Ferenccel és Veres Péterrel (MTA), Berényi Lászlóval; segítséget kap Vékony Gábortól (ELTE), Makkay Jánostól (MTA), Harmatta Jánostól (ELTE), Szörényi Leventétől, Lezsák Sándortól, Gedai Istvántól (MNM), Bálint Csanádtól (MTA) és másoktól is.
Simon Péter történész a Magyar Heroldban megjelent tanulmánya kéziratának véleményezését kérte Varga Gézától, majd a kérésére megírta a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben megjelent cikkét a székely írás eredetéről. E cikk kefelenyomatát Varga Géza (a cikk tördelője és grafikusa) a János Kórházban fekvő Simon Péternek mutatta meg, amivel szemmel láthatóan nagy örömet okozott neki. Ő volt a nagy tudású írástörténész utolsó látogatója a családtagokon kívül.
Püspöki Nagy Péter történész Varga Géza kérésére előadást tartott az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett Első szombati írástörténet c. előadássorozatban a Szent Istvánnak tulajdonított hamis rendeletről, amelyen Varga Géza töltötte be az elnöki szerepet. Az előadás szövege az ott készített hangfelvétel alapján A székelység eredete c. kötetben jelent meg.
Bakay Kornél régész Varga Géza kérésére, a Körmendi Kulturális Egyesület rendezvényének keretében előadást tartott a veleméri Cserépmadár szállás portáján kialakított Kultúrpajtában s az előadás anyaga egy önálló füzetben megjelent az Írástörténeti Kutatóintézet könyvsorozatában Rabló, nomád hordák inváziója, avagy a kincses Kelet örököseinek honalapítása? címmel.
Nagy Zoltán néprajzkutató, később Vas-megyei múzeumigazgató több néprajzi tárgyú előadást tartott a veleméri Cserépmadár szállás Kultúrpajtájában például a Körmenden feltárt cseréppipákról. Tárgyfényképek, eszmecsere és szervezés formájában segítséget adott az írástörténeti kutatáshoz, a népi hieroglifák feltérképezéséhez és meglátogatta a veleméri Sindümúzeumot is. Varga Géza hasonlóképpen fontos tárgyak fényképét kapta meg Gedai Istvántól és Csupor Istvántól is, a vonatkozó eszmecserék keretében. E fényképek némelyike megjelent a Magyar hieroglif írás c. kötetben.
Vékony Gábor, Bakay Kornél, Erdélyi István, Hadháziné Vadai Andrea és Bálint Csanád voltak azon régészek, akik a budapesti hun(?) jelvényt hunnak, vagy hun korinak határoztak meg. Ez a véleményük a jelvényt bemutató A székely rovásírás eredete c. kötetben jelent meg. Közülük Erdélyi István később a Ráduly János rovológussal közösen írt rováskorpuszban a székely írás első, hun kori emlékeként mutatta be a hun jelvényt (A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig, Masszi Kiadó, 2010).
Varga Géza tagja volt a Stolmár G. Ilona által főszerkesztett Keresztény Magyar Vetés szerkesztőségének.
A kutatásban többek között együttműködik Götz Lászlóval, Simon Péterrel (ELTE), Nemetz Tiborral (MTA), Püspöki Nagy Péterrel (ELTE), Nagy Zoltánnal (Savaria Múzeum), Ferenczy Istvánnal (Kolozsvári Történeti Múzeum), Csupor Istvánnal (Néprajzi Múzeum), Szekeres Istvánnal, Varga Csabával, Érdy Miklóssal, László Gyulával (MNM), Erdélyi Istvánnal (ELTE), Kiszely Istvánnal (MTA), Bakay Kornéllal (ELTE, Miskolci Bölcsész Egyesület), Forrai Sándorral, Szabó Ferenccel és Veres Péterrel (MTA), Berényi Lászlóval; segítséget kap Vékony Gábortól (ELTE), Makkay Jánostól (MTA), Harmatta Jánostól (ELTE), Szörényi Leventétől, Lezsák Sándortól, Gedai Istvántól (MNM), Bálint Csanádtól (MTA) és másoktól is.
Simon Péter történész a Magyar Heroldban megjelent tanulmánya kéziratának véleményezését kérte Varga Gézától, majd a kérésére megírta a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben megjelent cikkét a székely írás eredetéről. E cikk kefelenyomatát Varga Géza (a cikk tördelője és grafikusa) a János Kórházban fekvő Simon Péternek mutatta meg, amivel szemmel láthatóan nagy örömet okozott neki. Ő volt a nagy tudású írástörténész utolsó látogatója a családtagokon kívül.
Püspöki Nagy Péter történész Varga Géza kérésére előadást tartott az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett Első szombati írástörténet c. előadássorozatban a Szent Istvánnak tulajdonított hamis rendeletről, amelyen Varga Géza töltötte be az elnöki szerepet. Az előadás szövege az ott készített hangfelvétel alapján A székelység eredete c. kötetben jelent meg.
Bakay Kornél régész Varga Géza kérésére, a Körmendi Kulturális Egyesület rendezvényének keretében előadást tartott a veleméri Cserépmadár szállás portáján kialakított Kultúrpajtában s az előadás anyaga egy önálló füzetben megjelent az Írástörténeti Kutatóintézet könyvsorozatában Rabló, nomád hordák inváziója, avagy a kincses Kelet örököseinek honalapítása? címmel.
Nagy Zoltán néprajzkutató, később Vas-megyei múzeumigazgató több néprajzi tárgyú előadást tartott a veleméri Cserépmadár szállás Kultúrpajtájában például a Körmenden feltárt cseréppipákról. Tárgyfényképek, eszmecsere és szervezés formájában segítséget adott az írástörténeti kutatáshoz, a népi hieroglifák feltérképezéséhez és meglátogatta a veleméri Sindümúzeumot is. Varga Géza hasonlóképpen fontos tárgyak fényképét kapta meg Gedai Istvántól és Csupor Istvántól is, a vonatkozó eszmecserék keretében. E fényképek némelyike megjelent a Magyar hieroglif írás c. kötetben.
Vékony Gábor, Bakay Kornél, Erdélyi István, Hadháziné Vadai Andrea és Bálint Csanád voltak azon régészek, akik a budapesti hun(?) jelvényt hunnak, vagy hun korinak határoztak meg. Ez a véleményük a jelvényt bemutató A székely rovásírás eredete c. kötetben jelent meg. Közülük Erdélyi István később a Ráduly János rovológussal közösen írt rováskorpuszban a székely írás első, hun kori emlékeként mutatta be a hun jelvényt (A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig, Masszi Kiadó, 2010).
Varga Géza tagja volt a Stolmár G. Ilona által főszerkesztett Keresztény Magyar Vetés szerkesztőségének.
4. ábra. A 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötet címlapja
Kötetek
Számítástechnikai és
írástörténeti témával foglalkozó kötetei jelentek meg magyar, német és angol
nyelven.
- A DQ szoftvergyártási
technológia 1990.
- Die „DQ”
software-erstellungstechnologie, Akadimpex, Budapest, 1991.
- Bronzkori magyar
írásbeliség 1993. (Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal).
- Székely rovásjelek hun
tárgyakon 1996.
- Rovásírás és mitológia 1998.
- Rabló, nomád hordák
inváziója, avagy a kincses Kelet örököseinek honalapítása? 1998.
(Bakay Kornéllal).
- The origins of Hunnish
Runic Writing 1999.
- A székely rovásírás
eredete 1998.
- A magyarság jelképei 1999.
- Mítoszok őre, Velemér 1999.
- A székelység eredete
2001.
- A finnugor elmélet
alkonya 2006.
- Így írtok ti magyar
őstörténetet 2010.
- A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us” (ős)
jele? 2014.
- Magyar hieroglif írás 2017.
A fenti kötetek közül néhány (a Német-Magyar Baráti Társaság
támogatásának köszönhetően) 1999 óta szerepel a Frankfurti Nemzetközi
Könyvkiállításon (5. ábra). Köteteiből több száz példányt ajándékozott a határon túli
magyarok, a református egyház és a rovásírás oktatásának támogatására, valamint
a közkönyvtáraknak és a kutatóknak.
5. ábra. Török Miklóssal az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállításon
Folyóiratcikkek
Százat közelítő cikke jelent meg a
hetvenes évek óta a nyomtatott sajtóban. Ezeket olvashatta az Országépítő, a
Körmendi Figyelő Könyvek, a Turán, a Keresztény Magyar Vetés, a Kapu, a Hazanéző, a
Dobogó, az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság lapja, a Hunnia, az Arany Tarsoly, a
Demokrata, a Magyar Nemzet, az Élet és Irodalom, a Beszélő, a Tallózó, a
Computerworld Informatika, valamint más folyóiratok és lapok olvasótábora. Például négy cikke jelent meg a Makovecz Imre által alapított Országépítőben: http://orszagepito.hu/hu/orszagepito-szerzok/varga-geza
6. ábra. Az évente megjelenő Körmendi Figyelőben mindig szerepel egy cikkel
Konferenciák és előadások
Rendszeresen ad elő szervezett keretek között.
A Kovásznai Kőrösi Csoma Sándor
konferencián, lásd: Kőrösi Csoma Sándor, Nyomok az időben, Kovászna, 2016. ISSN
1842-96-45 ).
A Somogyfajszi konferenciasorozaton.
A Magyarok Világszövetsége konferenciáin.
Az Írástörténeti Kutatóintézet "Első szombati írástörténet" sorozatában.
A Körmendi Kulturális Egyesület
szervezte előadásokon.
A Két Hollós Könyvesbolt
előadássorozatában.
A budapesti Attila szálló által szervezett előadássorozatban.
A budapesti Attila szálló által szervezett előadássorozatban.
7. ábra. A kovásznai konferenciák előadói között
(a hátsó sorban, középen, éppen csak látszik a feje)
További előadásokat tartott az USA-ban,
Németországban, Ausztriában, Svájcban, Kárpátalján, a Felvidéken, Erdélyben és a
csonka Magyarország számtalan településén.
8. ábra. Az MVSZ által szervezett világkongresszuson
9. ábra. A marcali Városi Könyvtárban tartott előadás plakátja
Cikkek a világhálón
Közel kétezer cikket írt az internetre (pl: Hieroglifikus
birtokjeleink
http://mek.oszk.hu/16800/16819/16819.pdf ) Ezeket sokan letöltik s azután a legkülönfélébb honlapokon jelennek meg újra szamizdatként.
- A Lenti városi televízió riportja a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról:
- A Két Hollós könyvesboltban a magyar hieroglif írásról:
- Az Infoparkban a magyar hieroglif írásról:
- Az MVSZ konferenciáján, Hun írásemlékek idegen címkével:
- A Kerecsen fészekben tartott előadás:
- A Zala Online által készített riport.
https://www.zaol.hu/kultura/helyi-kultura/varga-geza-negyven-eve-kutatja-szekely-rovasiras-eredetet-2182701/
- Tévériport a Lenti Művelődési Központban tartott előadás után:
- Budapest, Infopark, az Ősi örökség sorozatban tartott előadás:
11. ábra. Előadás a Két Hollós Könyvesboltban
http://mek.oszk.hu/16800/16819/16819.pdf ) Ezeket sokan letöltik s azután a legkülönfélébb honlapokon jelennek meg újra szamizdatként.
10. ábra. Egy tanulmány az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában
Videók
Néhány előadása és riportja videón is megtekinthető.
- A Lenti városi televízió riportja a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról:
- A Két Hollós könyvesboltban a magyar hieroglif írásról:
- Az Infoparkban a magyar hieroglif írásról:
- Az MVSZ konferenciáján, Hun írásemlékek idegen címkével:
- A Kerecsen fészekben tartott előadás:
- A Zala Online által készített riport.
https://www.zaol.hu/kultura/helyi-kultura/varga-geza-negyven-eve-kutatja-szekely-rovasiras-eredetet-2182701/
- Tévériport a Lenti Művelődési Központban tartott előadás után:
- Budapest, Infopark, az Ősi örökség sorozatban tartott előadás:
- Székesfehérvár, a Hét vezér est sorozatban tartott előadás:
12. ábra. A karcagi csatkarika a leghosszabb ismert hieroglifikus szövegünk
Tudományos tevékenység
Sikerült tisztáznia a székely írás eredetének kérdését, amire az akadémikus tudomány száz év alatt sem tudott alátámasztott választ adni. A székely írás ezek szerint a magyar nép alkotása, természetes fejlődéssel, több tízezer év alatt alakult ki és vált a kezdeti hieroglifikus (szó-és mondatjeleket alkalmazó) írásból alfabetikus írássá. E tétel tankönyvszerű kifejtése jelent meg a Magyar hieroglif írás c. kötetben (4. ábra). A kötetben bizonyítja, hogy az ismert klasszikus írások nem egymástól elszigetelten jöttek létre, hanem egy közös kőkori jelkincsre, az ősvallás jelképeire épültek, amely lényegében azonos a székely írás elődjével, a magyar hieroglif írással. Ez a felismerés (az írás monogenezisének tétele) magyarázza meg például a magyar jelkincs és az indiánok népi jelkészletének egyezéseit.
Az általa elsőként elolvasott írásemlékek közé tartoznak:
Az általa elsőként elolvasott írásemlékek közé tartoznak:
- A Jóma ligatúra
magyar szavakat jelölő őskőkori szójelekből alkotott jelösszevonás, amit
prekolumbián emlékeken, valamint hun, obi-ugor és magyar emlékeken egyaránt
megtalálunk.
- A 7500 évesszentgyörgyvölgyi tehénszobor az emberiség legkorábbi, eredetiben fennmaradt,
székely jelek elődjével magyar szavakat rögzítő írásemléke.
- A „Csaba
királyfi” – azaz az Attila halála után önállósuló szabír dinasztia – korából
fennmaradt tusnádi ligatúra.
- A budapestihun jelvény, a csencsói sarokkő, az Árpád-kori karcagi csatkarika, a regölyi gyűrű, a regölyi hun ezüstcsat és a berekböszörményi gyűrű rovásfelirata.
- Sikerült
hangzósítania a tatárlakai táblák „atya/ada” és „tár/szár” szójelét, valamint
néhány Tordos-Vincsa írásemléket.
Olyan
íráselméleti kérdésekkel foglalkozott, mint az írásrendszerek rokonsága és a
szójeleket alkalmazó rendszerek összehasonlításának módszertana, a preírás, az
írás fejlődését eredményező társadalmi változások, a fonetikus írás
megjelenését kikényszerítő nyelvi-kulturális körülmények stb. Bebizonyította,
hogy a jégkorszak idején Amerikába vándorló indiánok a székely rovásírás már
akkor is fonetikus elődjét vitték magukkal Amerikába.
Kimutatta, hogy a Szent Koronát nagy valószínűséggel a mervi oázisban készítették a szabírhunok számára; hogy a tervezői székely rovásjelekkel rokon hieroglifákat építettek a koronába, s hogy ezen ősvallási jelentőségű szimbólumok mondanivalója a koronaeszme lényegével azonos
Kimutatta, hogy a Szent Koronát nagy valószínűséggel a mervi oázisban készítették a szabírhunok számára; hogy a tervezői székely rovásjelekkel rokon hieroglifákat építettek a koronába, s hogy ezen ősvallási jelentőségű szimbólumok mondanivalója a koronaeszme lényegével azonos
Kőkori eredetű, a népvándorlás- a honfoglalás
és az Árpádok korában is alkalmazott, szójelekkel írt imádságokat azonosított a
fenti régészeti leletek némelyikén.
13. ábra. Varga Géza közölte és olvasta el a berekböszörményi gyűrűn lévő imádságot
14. ábra. Tanulmány a Szent Korona eredetéről az OSZK MEK-en
Hatása a tudós világra
Szóban és írásban is párbeszédet folytat a székely írás emlékeiről a szegedi Finnugor Tanszék, az MTA
Matematikai Kutatóintézet, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Magyar Nemzeti
Múzeum, a Néprajzi Múzeum, az MTA Néprajztudományi Intézet, az MTA Régészeti
Intézet és más intézmények munkatársaival, illetve ismert tudósokkal, például Veres
Péter és Hoppál Mihály néprajzkutatóval, Erdélyi István és Bakay Kornél
régészekkel, Harmatta János és Csúcs Sándor nyelvésszel.
15. ábra. A budapesti hun(?) jelvény
Letéti
szerződéssel adta át a Magyar Nemzeti Múzeumnak a budapesti hun(?) jelvényt,
amelynek felületét azonban a múzeumban restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték. Mégis, a sajnálatos áldozat nem volt teljesen hiábavaló (a tárgy eredeti képe a fényképeken megmaradt). A letéti szerződésnek a híre is elegendő volt ahhoz, hogy Erdélyi István és Ráduly János rováskorpuszában a legkorábbi (hun kori) rovásemlékként legyen megemlítve. Ezt követően Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója is írt egy tanulmányt a rovásemlékről és párhuzamairól. Ebben ugyan nem említette a szerinte késő középkori leleten és társain lévő rovásszövegeket, de a kialakuló vita hozzájárulhat a magyar írástudomány előrelépéséhez. Annyit mindenképpen el lehet érni, hogy az akadémikus áltudomány a jövőben ezt a rovásemléket is tárgyalni legyen kénytelen annak ellenére, hogy elsőként egy dilettáns közölte (lásd: A székely rovásírás eredete).
Az SZTE Finnugrisztikai Tanszékének meghívására előadást tartott a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról és a budapesti hun(?) jelvényről. Itt Bakró Nagy Marianne volt a vendéglátója és Kozmács István volt a felkért hozzászóló. Az előadás az idő rövidsége miatt csak a felek álláspontjának ismertetéséig jutott el, közös álláspont nem alakulhatott ki. A hun jelvény "a" betűjét Varga Géza a székely írás "a" betűjével vetette össze (amely egy háromszögből és egy lábból áll), Kozmács István nyelvész pedig az ótürk írás egyik "k" szótagcsoport-jelével (amely csak egyetlen láb nélküli háromszög). Ez a találkozó ugyan látszólag nem vezetett eredményre, azonban Tomka Péter régész álláspontjával (aki a hun jelvény "a" betűjét a latin A-val azonosította), kitűnő lehetőséget ad a finnugrista törekvések leleplezésére. Azt dokumentálja ugyanis, hogy a finnugristáknak sehogyan sem sikerül egyig elszámolniuk, ha a hun jelvény "a" betűjének párhuzamát kell megkeresniük. Vagy olyan jelet választanak, amelyiknek nincs lába, vagy olyat, amelyiknek két lába is van, de az egy lábbal rendelkező hun jelhez az egy lábbal rendelkező székely jelet nem hajlandók társítani. Ha a hatalom a hun-magyar azonosság tagadását várja el tőlük, akkor ők ezt kénytelenek képviselni.
Az SZTE Finnugrisztikai Tanszékének meghívására előadást tartott a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról és a budapesti hun(?) jelvényről. Itt Bakró Nagy Marianne volt a vendéglátója és Kozmács István volt a felkért hozzászóló. Az előadás az idő rövidsége miatt csak a felek álláspontjának ismertetéséig jutott el, közös álláspont nem alakulhatott ki. A hun jelvény "a" betűjét Varga Géza a székely írás "a" betűjével vetette össze (amely egy háromszögből és egy lábból áll), Kozmács István nyelvész pedig az ótürk írás egyik "k" szótagcsoport-jelével (amely csak egyetlen láb nélküli háromszög). Ez a találkozó ugyan látszólag nem vezetett eredményre, azonban Tomka Péter régész álláspontjával (aki a hun jelvény "a" betűjét a latin A-val azonosította), kitűnő lehetőséget ad a finnugrista törekvések leleplezésére. Azt dokumentálja ugyanis, hogy a finnugristáknak sehogyan sem sikerül egyig elszámolniuk, ha a hun jelvény "a" betűjének párhuzamát kell megkeresniük. Vagy olyan jelet választanak, amelyiknek nincs lába, vagy olyat, amelyiknek két lába is van, de az egy lábbal rendelkező hun jelhez az egy lábbal rendelkező székely jelet nem hajlandók társítani. Ha a hatalom a hun-magyar azonosság tagadását várja el tőlük, akkor ők ezt kénytelenek képviselni.
Csúcs Sándor és Bakró Nagy Marianne nyelvészek esetében sor került egy forradalmian új, közös
álláspont kialakítására is. "Persze" az ötletek forrása nincs megfelelően dokumentálva.
Csúcs Sándor nyelvész Varga Géza nyomán egy riportban elismerte a nyelvek monogeneziséből fakadó ősi
nyelvrokonságot bármelyik két nyelv között – amiből következően (bár ezt Csúcs Sándor nem mondta ki) ma már nem
lehet tudománytalannak tekinteni pl. a sumer-magyar, vagy az indián-magyar
nyelvrokonság kutatását sem (lásd az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben!). Könnyen belátható, mennyire fontos ez a felismerés.
Bakró Nagy
Marianne nyelvész a szegedi párbeszéd során elfogadta azt az álláspontot, hogy
a kialakuló magyarság vándorútját bemutató térképeken külön fel kellene
tüntetni a nép és a nyelv útját, ha az nem azonos. Az eddigi eredet-térképekhez képest ez egy új kezdeményezés lenne - ha készülne ilyen térkép és ez a gondolat bekerülne a tudományos közgondolkodásba is.
Varga Géza az Így írtok ti magyar őstörténetet és A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us” (ős) jele? c. munkáiban is bírálja a Máté Zsolt által a székely írás tprus jeléről adott hibás temporus "korábban" magyarázatot, amely a Nyelvtudományi Közlemények-ben jelent meg s ahol a helyreigazító cikkét nem voltak hajlandók közölni. Máté Zsolt ugyanis az elmélete kidolgozásakor nem figyelt fel arra, hogy a nikolsburgi ábécé sorvezetése a székely írás legtöbb emlékéhez hasonlóan nem balról jobbra, hanem jobbról balra halad. Máté Zsolt így azt hitte, hogy a harmadik sor jobb szélén lévő ten jel után következik a tprus, amelyik egyedül áll egy negyedik sorban. Ebből arra következtetett, hogy a ten temporus "korábban" úgy nézett ki, mint a tprus. Ez persze két ok miatt sem lehetséges. Egyrészt a már mondott sorvezetési eltérés miatt, amiből következően a ten nem a harmadik sor vége, hanem az eleje, ezért a ten után nem a tprus következik. Ezt az arcpirító elnézésen alapuló tévedést vizsgálat nélkül átvette Róna-Tas András is. Ő Máté Zsolt hatására a tprus jelet kihagyta a nikolsburgi ábécé jelei közül, hiszen az Máté téveszméje alapján csak egy duplikátum volt. Előbb Sándor Klára is ennek megfelelően járt el s a nikolsburgi ábécé bemutatásakor a tprus jelet a ten jel egyik változataként ismertette. Varga Géza személyes figyelmeztetése és fenti írásai hatására rádöbbent, hogy Máté Zsolt állításának sima átvétele nem járható út. Azonban nem a Varga Géza és Simon Péter által kidolgozott értelmezést vette át, hanem jellegzetes finnugrista módszerrel a tudós ostobaság fenntartása érdekében felülbírálta az 1400-as évekből származó forrást és kijelentette, hogy a korabeli korrektúrajel nem jó helyre mutat. Átrakta a ten mellé, hogy így a ten és a tprus egymás után következhessen és a temporus "korábban" magyarázatot ne kelljen a tapar us "szabír ős" mondatjelre cserélni. Ez ugyanis a hun-magyar azonosság és a székely mondatjelek létének elismerése lenne, amire ez a finnugrista társaság még nem hajlandó. Varga Géza most az MTA illetékeseivel próbál tárgyalni ez ügyben, mert ott most készül egy rováskorpusz. El kellene kerülni, hogy e tévedés- és hamisításhalmaz szelleme érvényesüljön az MTA készülő kiadványában is. Az illetékes, ám hozzá nem értő elvtársaktól azonban nehezen lehet még egy választ is kicsikarni. Ha ez így marad, akkor borítékolható az akadémikus "tudomány" újabb kudarca.
16. ábra. A nikolsburgi ábécé eredeti formája (fent), ahol a tprus a legalsó, negyedik sorban egyedül látható, valamint a Varga Géza által rekonstruált helyes sorrend (alul, a korabeli korrektúrajelek segítségével a helyére tette a tprus jelet)
Varga Géza az Így írtok ti magyar őstörténetet és A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us” (ős) jele? c. munkáiban is bírálja a Máté Zsolt által a székely írás tprus jeléről adott hibás temporus "korábban" magyarázatot, amely a Nyelvtudományi Közlemények-ben jelent meg s ahol a helyreigazító cikkét nem voltak hajlandók közölni. Máté Zsolt ugyanis az elmélete kidolgozásakor nem figyelt fel arra, hogy a nikolsburgi ábécé sorvezetése a székely írás legtöbb emlékéhez hasonlóan nem balról jobbra, hanem jobbról balra halad. Máté Zsolt így azt hitte, hogy a harmadik sor jobb szélén lévő ten jel után következik a tprus, amelyik egyedül áll egy negyedik sorban. Ebből arra következtetett, hogy a ten temporus "korábban" úgy nézett ki, mint a tprus. Ez persze két ok miatt sem lehetséges. Egyrészt a már mondott sorvezetési eltérés miatt, amiből következően a ten nem a harmadik sor vége, hanem az eleje, ezért a ten után nem a tprus következik. Ezt az arcpirító elnézésen alapuló tévedést vizsgálat nélkül átvette Róna-Tas András is. Ő Máté Zsolt hatására a tprus jelet kihagyta a nikolsburgi ábécé jelei közül, hiszen az Máté téveszméje alapján csak egy duplikátum volt. Előbb Sándor Klára is ennek megfelelően járt el s a nikolsburgi ábécé bemutatásakor a tprus jelet a ten jel egyik változataként ismertette. Varga Géza személyes figyelmeztetése és fenti írásai hatására rádöbbent, hogy Máté Zsolt állításának sima átvétele nem járható út. Azonban nem a Varga Géza és Simon Péter által kidolgozott értelmezést vette át, hanem jellegzetes finnugrista módszerrel a tudós ostobaság fenntartása érdekében felülbírálta az 1400-as évekből származó forrást és kijelentette, hogy a korabeli korrektúrajel nem jó helyre mutat. Átrakta a ten mellé, hogy így a ten és a tprus egymás után következhessen és a temporus "korábban" magyarázatot ne kelljen a tapar us "szabír ős" mondatjelre cserélni. Ez ugyanis a hun-magyar azonosság és a székely mondatjelek létének elismerése lenne, amire ez a finnugrista társaság még nem hajlandó. Varga Géza most az MTA illetékeseivel próbál tárgyalni ez ügyben, mert ott most készül egy rováskorpusz. El kellene kerülni, hogy e tévedés- és hamisításhalmaz szelleme érvényesüljön az MTA készülő kiadványában is. Az illetékes, ám hozzá nem értő elvtársaktól azonban nehezen lehet még egy választ is kicsikarni. Ha ez így marad, akkor borítékolható az akadémikus "tudomány" újabb kudarca.
17. ábra. A nikolsburgi ábécé korabeli, kettős kereszt alakú korrektúrajelei, amelyeket Sándor Klára nyelvész professzor máshová rakott egy tudományos ostobaság fenntartása érdekében
Azaz Varga Géza hat a "tudós" társadalomra, általában azonban
csak a megoldandó kérdések napirenden tartását tekinthetjük a hasonló beszélgetések eredményének. A tudomány előrelépése nem ezekkel a nagy mellényűekkel való párbeszédben történik, hanem a kötetekben és a cikkekben, amelyeket ír.
Eredménynek tekintendő, hogy az interneten
(s később az Így
írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben is) megjelent cikke
hatására Róna-Tas András a valóságnak megfelelően módosította a honfoglaló
magyarok írni-olvasni tudásáról korábban közreadott téveszméjét. Ma már elismeri, hogy honfoglaló eleink tudtak írni és olvasni.
A Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal közösen írt Bronzkori magyar írásbeliség (1993)
megjelenése után minden számottevő kutató (például Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János is)
elvetette a székely írás keletkezéséről száz éve vallott téveszmét, a sohasem bizonyított ótürk
eredeztetést. Azaz a párbeszéd néhány esetben nem maradt hatástalan, csak a szellemi forrást többnyire elfelejtik megnevezni.
Varga Géza a székely írás eredete témakörben az egyik legtöbbet hivatkozott szerző, más esetben hivatkozás nélkül veszik át az eredményeit.
Például Mandics György a Róvott múltunk c. trilógiában 200-szor hivatkozik Varga Gézára. Az Akadémiai Nagylexikon „írás” szócikke említi az egyik könyvét, s ő írta a Katolikus Lexikon „székely rovásírás” szócikkét is. Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai c. nevezetes kötetében közölte a nikolsburgi ábécéről Varga Géza által készített rajzot (16. ábra).
A köteteit informálisan az egyetemi oktatásban is hasznosítják (például egy időben a Református Egyetem professzorai ajánlották a diákoknak).
A Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal közösen írt Bronzkori magyar írásbeliség (1993) megjelenése után minden számottevő kutató (például Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János) elvetette a székely írás keletkezéséről száz éve vallott nézetet (az ótürk eredeztetést).
Például Mandics György a Róvott múltunk c. trilógiában 200-szor hivatkozik Varga Gézára. Az Akadémiai Nagylexikon „írás” szócikke említi az egyik könyvét, s ő írta a Katolikus Lexikon „székely rovásírás” szócikkét is. Fodor István: A világ nyelvei és nyelvcsaládjai c. nevezetes kötetében közölte a nikolsburgi ábécéről Varga Géza által készített rajzot (16. ábra).
A köteteit informálisan az egyetemi oktatásban is hasznosítják (például egy időben a Református Egyetem professzorai ajánlották a diákoknak).
A Simon Péterrel és Szekeres Istvánnal közösen írt Bronzkori magyar írásbeliség (1993) megjelenése után minden számottevő kutató (például Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János) elvetette a székely írás keletkezéséről száz éve vallott nézetet (az ótürk eredeztetést).
18. ábra. Egy tanulmány az OSZK MEK-ben: http://mek.oszk.hu/16100/16118/16118.pdf
Varga Géza kritikai
írásai (ilyen az Így
írtok ti magyar
őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, 2010.), a magyar
írástörténeti kutatások szintjének emelését, általában a székely írás nyújtotta
tanulságok őstörténeti és nyelvészeti célú hasznosítását szolgálják. Ezek a kritikai észrevételek nem voltak teljesen hiábavalók, mert egy kicsit jobbá vált tőle a tudományos környezet. Esetünkben például leváltottak egy hazug táblát.
A fent említett kötetben Varga Géza írt egy cikket a zalavári múlthamisításról s közzétette benne az alábbi fényképet is egy hazug tábláról, amely Pribina templomaként állította be a récéskúti magyar templomot, ami persze sok minden lehetett, csak éppen Pribina temploma nem. Az történt ugyanis, hogy a régészek gyorsabban változtatják a véleményüket a récéskúti templomról, mint az álláspontjukat hirdető táblákat. Mivel azonban a táblák fémből vannak, feltehetően kibírnak akár néhány száz évet is. Ez a mi esetünkben nem szerencsés dolog. A régészek politikai indíttatású álláspontjáról ugyanis ezt nem lehet elmondani, mert azok tudományosan már akkor sem helytállóak, amikor közreadják őket. A megszálló hadseregek be- és kivonulnak, a kormányok is váltják egymást, azaz változik az igény, nem pontosan ugyanazt a hazugságot várják el a régészektől, mint egy kicsivel korábban. Talán egy gyorsabban lebomló, önmegsemmisítő táblával kellene kísérletezniük az ásatási területek gazdáinak s akkor nem lenne ennyi gondjuk a saját korábbi agyalmányaikkal. Ez a fémtábla is lejárt szavatosságú volt akkor, amikor arra jártunk és lefényképeztük. A cikket előbb a neten tettük közzé, majd az megjelent a fenti kötetben is. Az írás hatására Szőke Béla Miklós régész, a zalavári ásatások egyik vezetője arról tájékoztatta Varga Gézát, hogy a kifogásolt táblát kicserélték. Mivel nem jártunk arrafelé azóta, nem tudhatjuk, hogy milyet raktak a helyébe. Az azonban bizonyos, hogy Zalavár sohasem volt Pribina székvárosa, nem azonos a Conversio-ban emlegetett Mosaburggal, amiből következően sok minden mást is ki kellene cserélni Zalavár/Mosaburg témában. Van önlebomló és így nem annyira tudat- és környezetszennyező publikáció?
Sikerült lelepleznie a Szent Istvánnak tulajdonított hamisított rendelet keletkezési körülményeit, amiért cserébe közutálatnak örvend a hamisítók körében. Megkapta a gazember elismerő jelzőt is egy olyan "szakértőtől" aki a saját nevét sem képes helyesen leírni rovásbetűkkel.
Azaz a világ szép, csak lassan fordul.
19. ábra. Varga Géza kritikai kötete, volt olyan megbírált, akiről az terjedt el, hogy a kötetet elolvasván kórházba vonult
A fent említett kötetben Varga Géza írt egy cikket a zalavári múlthamisításról s közzétette benne az alábbi fényképet is egy hazug tábláról, amely Pribina templomaként állította be a récéskúti magyar templomot, ami persze sok minden lehetett, csak éppen Pribina temploma nem. Az történt ugyanis, hogy a régészek gyorsabban változtatják a véleményüket a récéskúti templomról, mint az álláspontjukat hirdető táblákat. Mivel azonban a táblák fémből vannak, feltehetően kibírnak akár néhány száz évet is. Ez a mi esetünkben nem szerencsés dolog. A régészek politikai indíttatású álláspontjáról ugyanis ezt nem lehet elmondani, mert azok tudományosan már akkor sem helytállóak, amikor közreadják őket. A megszálló hadseregek be- és kivonulnak, a kormányok is váltják egymást, azaz változik az igény, nem pontosan ugyanazt a hazugságot várják el a régészektől, mint egy kicsivel korábban. Talán egy gyorsabban lebomló, önmegsemmisítő táblával kellene kísérletezniük az ásatási területek gazdáinak s akkor nem lenne ennyi gondjuk a saját korábbi agyalmányaikkal. Ez a fémtábla is lejárt szavatosságú volt akkor, amikor arra jártunk és lefényképeztük. A cikket előbb a neten tettük közzé, majd az megjelent a fenti kötetben is. Az írás hatására Szőke Béla Miklós régész, a zalavári ásatások egyik vezetője arról tájékoztatta Varga Gézát, hogy a kifogásolt táblát kicserélték. Mivel nem jártunk arrafelé azóta, nem tudhatjuk, hogy milyet raktak a helyébe. Az azonban bizonyos, hogy Zalavár sohasem volt Pribina székvárosa, nem azonos a Conversio-ban emlegetett Mosaburggal, amiből következően sok minden mást is ki kellene cserélni Zalavár/Mosaburg témában. Van önlebomló és így nem annyira tudat- és környezetszennyező publikáció?
20. ábra. A récéskúti Árpád-kori bazilika romjai előtti hazug tábla, amelyet Varga Géza kritikája nyomán eltávolítottak
Azaz a világ szép, csak lassan fordul.
Megjegyzések