2011. október 3., hétfő

A lyukas törzsű fa

A lyukas törzsű fa


A magyar ősvallás leggyakrabban ábrázolt témája a Tejúttal azonos égig érő fa. Megtaláljuk a régészeti leleteken, Árpád-kori ötvöstárgyakon, népi cserépedényeken és vallási ábrázolásokon is. Arról ismerhető fel, hogy az ábrázolás szerves részét képezik a székely írásjelek rokonságába tartozó hieroglifák. Közülük a lyuk és az ős hieroglifa a fa törzsén található lyukat és a karácsonykor benne kelő napistent ábrázolja. 

Berze Nagy János a magyar népmesék alapján összeszedte az égig érő fára vonatkozó tudnivalókat és megállapította, hogy az ősvallás szerint az égig érő fa azonos az Istennel. Az általa összeállított monumentális művet most - antik írásjelek és a régészeti leletek ábrái segítségével - szemléletes képekkel és néhány elméleti megállapítással egészíthetjük ki.

A honfoglalók a sztyeppről olyan ősvallási ábrázolási szótár ismeretében érkeztek a Kárpát-medencébe, amelynek gyökerei a kőkorba nyúlnak vissza. Ennek az ábrázolási szótárnak a jelei egyaránt felismerhetők az írásjelek között és a régészeti emlékeken is. Könnyen beláthatjuk ezt, ha megértjük az égig érő fa jelentését és azonosítjuk a jelentést hordozó elemi jeleket.

Az égig érő fa típusait, a fa ősvallási jelentését és ezek írástörténeti vonatkozásait felismerve méltán csodálkozhatunk el. Egyrészt azon a gondolati gazdagságon ámulhatunk, amit a régi sztyeppi fa-jelképek hordoznak. Másrészt azon, hogy a szakirodalomnak ezekről a jelentést hordozó ábrázolásokról mindeddig fogalma sem volt, hagyta ezeket értelmezés nélkül, kihasználatlanul heverni.

Az ábrázolások némelyike annyira stilizált és lényegre törő, hogy a fa szimbólum már alig ismerhető fel. Azonban a különböző képeket egymás mellett szemlélve észrevehetünk bizonyos jellegzetességeket és azonosíthatjuk a mondanivaló lényegét. Ezek alapján csoportosíthatjuk a különböző ábrázolásokat és megérthetjük az égig érő fa elvontabb, jelszerűvé (vagy kifejezetten írásjellé) vált változatait is.

A fa-jelkép egyik jellegzetes típusa a lyukas törzsű fa. E cikkben ezekkel foglalkozunk. Ha ennek szabályszerű jellegét, jelentést hordozó voltát felismerjük, akkor például a gnadendorfi övvereteken található lyukakat is az ábrázolás jelentést hordozó részének kell tekintenünk s nem gondolhatjuk azt, hogy ezek csupán a veret rögzítését szolgálták. Az égig érő fa ábrázolásához ugyanis szinte törvényszerűen hozzátartozik a fa törzsén, vagy csúcsán lévő lyuk is.

Az alább látható ábrázolásokon az közös, hogy mindegyik fa lyukas és mindegyik fa ábrázolása rokonítható a székely rovásjelekkel. Azt a felismerésünket bizonyítja ez a képsorozat is, hogy a székely rovásjelek kőkori eredetű ősvallási jelképekből származnak.

A faábrázolások jeleinek megértése során az a legfontosabb, hogy a fa a Tejútat jelképezi; valamint hogy a fa-szimbólum további elemi jelekből áll. Ilyen elemi jel például a fa törzsén lévő lyuk (mert a Tejút is "lyukas"); valamint a kettőskereszt is (mert az a Tejútat a napfordulók idején keresztező két nappálya jelzése). Ezeket a jelzéseket szerepeltetni kellett a fán, hogy az kifejezhesse az ősvallási mondanivalót. S a székely rovásírás jelei ezekből és a hasonló ősvallási jelképekből alakultak ki.

A fatörzs közepén lévő lyuk rajza esetenként a székely "ly" (lyuk) jellel, máskor az "us" (ős) jellel azonosítható; mert a Tejút hasadékában karácsonykor kelő napisten az ősvallás szerint a királyi dinasztia és a magyarság ősapja.

Az "us" jel belsejében gyakran látható függőleges vonal a székely "sz" (szár) jele. A szár szóból származik az Úr szavunk, Istenünk egyik (az ősvallásból örökölt) jelzője.

A kettőskereszt a székely "gy" (Egy) jele, amely az Istenünk másik jelzőjét jelöli.

A hasonló párhuzamok sora miatt nyilvánvaló, hogy a székely írás Eurázsia és Amerika legkorábbi ismert jelrendszerének közvetlen leszármazottja. Az indián párhuzamok alapján feltehető, hogy ez a jelrendszer (írás) legalább 12 000 éves, de esetleg 30-40 000 éves is lehet - attól függően, hogy az indiánok mikor mentek át Szibériából Amerikába. Mivel az akrofónia tanúsága szerint ezeket a jeleket a magyar nyelv számára találták ki, aligha vonhatunk le belőle más következtetést, mint hogy a kőkor első ismert kultúrája a magyar nyelvet, vagy a magyar nyelv rokonát használta.


A lyukas törzsű fa ábrázolásai


1. ábra. Honfoglalás-kori égig-érő fa a karosi tarsolylemezről; a fatörzs közepén egy lyuk (a székely írás "us" jelével rokon szimbólum), amelyben a szokásos függőleges vonal, a "szár" hieroglifa helyett a Ten (Isten) jel jelenik meg




2. ábra. A sárospataki honfoglaláskori korongok életfája; a lyuk szintén az "us" (ős) jel megfelelője



3. ábra. A tiszabezdédi tarsolylemez lyukas törzsű fája; a lyukban nem a székely "sz" (szár) függőleges vonala található, hanem a "d" (Du, Dana) keresztje - de ez is ősvallási istenjelkép (amelyet átvett és szintén istenjelképként használ a kereszténység is).





4. ábra. Kelet-európai fémfüggő Pletnyeva nyomán; a fa a székely "us" (ős) és "nt/tn" jelekből áll, olvasata: Ős Ten (Isten)



5. ábra. Egy koraközépkori (hun) párhuzam: a tusnádi "sarokisten" ligatúra teljes egészében székely jelekből áll; az "s" (sarok), "us" (ős) és "nt/tn" jelekből áll; olvasata Isten, vagy sarokisten (Szár Óg Ős Ten)



6. ábra. S egy jól ismert és olvasható székely párhuzam az énlakai "Egy Usten" ligatúra



7. ábra. A Litoj kurgánban talált szkíta ábrázoláson is lyukas a fa



8. ábra. A gjunovkai szkíta lószerszámdísz en szintén lyukas az eget tartó fa törzse




9. ábra. Prekolumbián párhuzam egy fennmaradt indián kódexből; segít korhoz (a kőkorhoz) kötni a lyuk jelét



10. ábra. Az elcsatolt Torontál megye területén talált XV. századi ezüstcsésze a Tejutat (az égig érő fát) ábrázolja, közepén az elmaradhatatlan lyukkal; ez a lyuk a székely rovásírás "ly" (lyuk) jelének változata; a Tejút törzsén a székely "ü" (ügy "folyó") jel megfelelői láthatók


Lyukas törzsű fa az írásjelek között



A székely "ly" (lyuk) írásjel formai változatai az égigérő fa rajzán lévő lyuk változatainak felelnek meg.


11. ábra. A homoródkarácsonyfalvi székely "ly" (lyuk) jel tartalmazza a lyukban lévő (az Istenre utaló) vonalat is; ez a vonal azért ferde, hogy meg lehessen különböztetni az "us" (ős) jeltől, amelyben függőleges



12. ábra. Thelegdi "ly" (lyuk) jele az egyiptomi Rá napisten jelének és a sumer "kút" jelnek a pontos megfelelője (szibériai mítoszok szerint a Nap az életfolyó - azaz a Tejút - forrása); az írásjelek formai egyezése csak a mítoszok és az ősvallási jelképek kapcsolatainak tisztázásával érthető meg



13. ábra. A bodrog alsóbűi "ly" (lyuk) jel belseje üres, ahogyan az a 9. ábrán látható indián és a 7. ábrán lévő szkíta faábrázoláson is megjelenik


Nincsenek megjegyzések: